mostanában sokat gondolok valamiért a múltra. sok kérdés foglalkoztat, keresem a miérteket és hogyanokat. nagyon szeretnék kérdéseket feltenni olyanoknak, akiktől régen elfelejtettem, mostmár azonban választ kapni már sosem fogok tőlük. keresem a hogyanokra is a választ. mert úgy gondolom, igenis néha meg kell állnunk minimum egy pillanatra és elmélázni. elmélázni a múlton, azon, hogy HOGYAN jutottunk idáig, HOGYAN váltunk azokká, akik most vagyunk. belegondolni a részletekbe, érzésekbe, illatokba, színekbe, mindenre, ami befolyással lehetett az életünkre. ami által többek, vagy éppenséggel kevesebbek lettünk. fontos, mert ez kihat a jövőbeni énünkre is.
és bár egy sokat hangoztatott közhelynek hangzik, valójában mégsem az.
sokszor a boldogság kulcsa lehet az, ha tisztában vagyunk önmagunkkal és a valahavolt dolgokkal, ami akkor úgy tűnt, csupán egy apróság, mégis kihatással volt az egész jövőnkre.
francinak :-)