2013. december 2., hétfő

ki a jobb ember? aki önnönmaga rossz tulajdonságait belátva és azon felülkerekedve jó, vagy aki természeténél fogva szelíd jellem...?



2013. november 28., csütörtök





úgy szerette volna részletesen, választékosan és hatásosan kifejezni az érzéseit...legalább egy részüket...vagy legalább egyvalakinek.
a fejében már meg is volt a kész forgatókönyv, vagy legalábbis egy része... na majd most!
a sors fintora azonban, hogy nem volt képes kifejezni.
a legőszintébbnek szánt gondolatai is, amelyek kimondásra kerültek, jobbára kozmetikázva voltak. ne gondolja senki azonban, hogy emögött valamiféle álszentség, vagy mímelt megközelíthetetlenség rejlett.
megtanulta, ha egy adott pillanatban érez is valaki iránt szerelmet, gyűlöletet, szánalmat, sose mondja ki közvetlenül,mert kevés rosszabb van a rossz időben, rossz helyen kimondott szónál.
úgy vélte, az emberek túlbecsülnek bizonyos szavakat, fogalmakat, az életet magát (életigenlése ellenére )
minderre akkor jött rá amikor a világegyetemről olvasott egy hawking-könyvet.



"Az a gyáva, aki fél és elmenekül; az, aki fél, de nem menekül el, még nem gyáva."
 Dosztojevszkij: A félkegyelmű




2013. november 26., kedd

ha egyszer valami szöget ütött a fejébe, nem, vagy csak nehezen tudott szabadulni tőle.
a negatív gondolatokat mindigis próbálta magától távol tartani, általában sikerrel is zárta ki tudatából azokat, azonban ha egyszer valami átjutott azon a bizonyos falon,elburjánzott ott,mint egy nemkívánt gyomnövény. így volt ez egy esős, hideg, őszi koraesti órán, amikor feltűnt szeme előtt a kivilágított város látképe. legszívesebben a megannyi fénylő lámpatest dunyhává formálódó rengetegébe vetette volna magát.

nem volt különleges. még csak különösebb képessége, tehetsége, vagy szépsége révén sem tűnt ki a szürke tömegből. amitől azonban paradox módon mégis a szó köznapi értelmében "különleges" volt, azt annak köszönhette, hogy esze ágában sem volt kitűnni.



2013. november 15., péntek

azt álmodtam, hogy egyetlen nap alatt 35 éves lettem, és a tegnap ( a 24. életévem ) , az elmúlt 11 év csak úgy semmivé vált.
 borzasztó szomorú voltam, hiszen pont a legmeghatározóbb éveim 'vesztek kárba' ilyen gyorsan.
üresnek és feleslegesnek éreztem mindent, az életet pedig- amihez mindig olyan pozitívan álltam és ragaszkodtam a 'félig teli pohár-elvhez'...- hát azt igazságtalannak tartottam. úgy éreztem, megcsalt az élet, pedig mindig olyan hűséges voltam hozzá...!
aztán felébredtem és rájöttem, hogy mindez csak egy álom volt.
meg hogy eltelt 4 hónap, mióta először munkába álltam, és olyan,mintha csak tegnap lett volna...

2013. november 5., kedd



"Értsék meg végre, hogy a nyelv elleplezheti az igazságot, de a szem soha. Váratlan kérdést kapnak; meg se rezzennek, egyetlen pillanat alatt tájékozódnak, és tudják, mit kell válaszolni, hogy eltitkolják az igazat; meggyőzően adják elő, és egyetlen arcizmuk sem rándul meg, de hajh, a kérdés által felbolygatott igazság a lélek legmélyéről egy pillanatra a szemekbe szökken, és mindennek vége. Megfogták!"

nyugi,nem fogok minden bejegyezésben idézgetni valami szebb napokat is látott remekművet, de ez olyan 'muszájvolt' :)

nemsokára fogok hosszabb bejegyzést is írni saját gondolatokkal, de most valahogy nincs ihlet, ihlet nélkül pedig nem szeretnék semmitmondó gondolatokat megosztani látszólag nagy szavakkal, épp ellenkezőleg, a hétköznapok báját szeretném megmutatni, amit átélek és megélek.

2013. október 29., kedd

heathcliff nyomában

"Ha menni kíván, megteheti. Jelenlétének terhe sokkal nagyobb, mint az élvezet, amit a kínzása nyújt."

2013. október 18., péntek

ne bántsátok a fekete macskát!

nem nem és nem ! a macskák csöppet sem aranyos, kedves, hűséges, önzetlen háziállatok. épp ellenkezőleg! vegyük pl az én macskám bűnlajstromát: vadonatúj bútorok kaparászása, lábak harapása és megtámadása sunyi módon, hangos nyávogás elégedetlenség esetén, szobanövények elpusztítása, elöl hagyott élelmiszerek módszeres eltüntetése. kiváltságos helyzetben van, ugyanis ezt egyetlen más férfinak sem nézném el ( talán csak Fidónak, de ő komolyabb ennél a kis haszontalannál:) )
és mégis, valamiért szeretem, hiányozna a jelenléte, ha nem lenne. szükségünk van egymásra ( attól függetlenül, hogy ő konzervnyitónak lát engem... ).

furcsa az élet:)




2013. október 17., csütörtök

zsörtölődöm, tehát vagyok

szeretem az esőt, a szeles időt, amikor csak úgy elvonulhatok egy könyvvel meg pokróccal az ágyba, füldugóval a fülemben, majd amikor megunom, alszom időkorlátok nélkül. és kikérem magamnak hogy az alvás időpocsékolás. mi van, ha szeretek aludni? akkor viszont nem pocsékolás.
ez a pokrócos könyves téma is elég közhely,miután ma már mindenki hipster, szuperintelligens és stílusos ( vagy mégsem ? ), szóval ez a saját kis tevékenységem ( mondhatni passzív hobbim ) is elvesztette különleges, csak nekem szóló mivoltát.
mivel azonban mostanság egyre kevésbé jut rá időm, mégis megmaradt számomra kitüntetett szerepéből valamicske.
a macska pedig nem viselkedik úgy, ahogy egy amerikai filmhez, vagy egy tökéletesen megkomponált fekete-fehér képhez illene, vagyis nem fekszik nyugodtan naphosszat a pokrócon miközben én olvasok vagy alszom.

a buszablakból hazautazás közben pedig továbbra is irigylem az utcán sétáló embereket hogy miért nem dolgoznak és miért csak nekem kell korán kelnem, későn feküdnöm, de ami a legszörnyűbb: határidőnaplót vezetnem?





2013. október 14., hétfő

unalmas téma egy unalmas napról

a hétfők új értelmet nyertek. nem viselek " hate mondays " - pólót továbbra se, azonban az eddig összefolyó tanulós napok után határozottan különbséget tudok tenni hétvége és hétköznap között. az esti híradó nézése közben elfogyasztott túróstészta is valahogy máshogyan hat.
a 6év albérletben töltött idő nemrég véget ért, azonban egy falon ottfelejtett szülői levél kitűnően mutatja , mit kaptam ezidő alatt: " szeretünk és büszkék vagyunk rád! Anya Apa "


2013. október 10., csütörtök

tisztelt nagyérdemű

immár 3. hónapja, hogy  hivatalosan is beálltam a gályarabok közé ( értsd: dolgozni kezdtem )...amolyan felnőtt szokás. látszólag próbálok beilleszkedni a társadalomba, de belül igyekszem megőrizni minnél többet gyermeki mivoltomból. a napok azonban csak úgy tovaszaladnak, így az idő megbecsülése is más értelmet nyer. mi sem példázza ezt jobban,mint hogy augusztus elején volt egy olyan kósza ötletem, hogy mindennap írok a napomról. ugyanis mindennap történik valami érdekes, amit kár lenne veszni hagyni. hát ezt a 2 hónapot jól veszni hagytam :(
felocsúdva a sokkból, mely abból fakadt, hogy alig tudtam belépni a blogomba,melyet évekkel ezelőtt kezdtem el ( nem tudtam volna feldolgozni , ha elveszik az éterben... ), úgy döntöttem, folytatom:)
egy kis helyzetjelentés a pillanatnyi állapotomról,lelkivilágomról:
- Üvöltő szelek, Rémkoppantók szerepel jelenleg az olvasási listámban, amennyire az időm engedi, próbálok valami kis műveltséget a továbbiakban is magamba erőltetni
-teszem ezt már csak azért is, mert esti programjaim közt szerepel az "Édes élet" nevezetű celebműsor szégyen, nem szégyen
- mindig is szerettem a reggeleket, amiért megvan az a bizonyos "új nap-új lehetőség"-varázsuk, csak nem vettem a fáradságot, hogy fel is keljek. na ez megváltozott, augusztustól, ugyanis a mindennapjaim részévé vált a hol 4 órás, hol fél6os kelés
-a buszozásról sok rosszat lehetne mondani, de én inkább a pozitív oldalát igyekszem megfogni a különböző ( vagy éppen a szokásos arcokkal, ) emberekkel való találkozásban
- Samuka kamaszodik, éppen ezért sürgősen lépnem kell ezügyben, hogy mielőbb eunuchként tölthesse mindennapjait.
- a munkahely egyik előnye közt tartom számon, hogy az egész napos számítógép előtt ülés miatt estére semmi kedvem nincs netezni, ahogy azt azelőtt számtalanszor tettem





2013. augusztus 29., csütörtök

2013. március 26., kedd

multi.kulti.



a Witman fia

"...a bagolyra gondolt, és átvillant az eszében az, hogy mindaz, ami az életben szép, nagyszerű és izgalmas, miért rettenetes, megmagyarázhatatlan és véres egyszersmind?"



gézakékazég vol 2


2013. március 21., csütörtök

napi ruha

felhívnám a figyelmet az ingre, amit a papám gardróbjából csentem el ( nem az első darab ) és mintegy véletlenül pont passzol a ( dioptriás! ) szemüvegemhez :)



gézakékazég.

de mostmár nem! ez még tegnap reggel volt:)


Bolhapiac



2013. március 13., szerda

" A fiam tizenegy éves volt, és volt Prada pénztárcája és Stussy álcázó szemtapasza, és Lacoste csuklópánt volt a csuklóján, és csillagászati klubot akart indítani,de soha nem lett belőle semmi,mert a kortársait nem érdekelte a csillagászat, és a kedvenc dalainak a címében benne volt a 'repül' szó, és mindez engem szomorúsággal töltött el. " / Bret Easton Ellis - Holdpark /


Emerenc

Ma úgy döntöttem, Emerencről mesélek egy kicsit:

"Emerenc tiszta volt, és kikezdhetetlen, ő volt mi, valamennyien, a legjobb önmagunk, aki mindig szerettünk volna lenni. Emerenc, örökké fedett homlokával, tó-arcával nem kért senkitől semmit, nem szorult senkire, mindenki terhét úgy vállalta fel, hogy egy életen át hallgatott arról, neki mi a terhe, s amikor mégis megszólalt volna, én bementem a televízióba szerepelni, és hagytam, leplezzék le élete egyetlen meggyalázott, betegség mocskolta pillanatában..."


2013. március 11., hétfő

ez az egész

Az első napsütéses pillanatok egyike, amikor alkalom nyílik egy kávézó vagy cukrászda teraszára kiülni, meginni egy cappuccinot, és elmélázni azon, milyen jó ez az egész:)
a levegő illata, a vidám színű, csinos lenge ruhák, a zöld fű, a virágok, az emberek...minden új, és mégis megszokott.
tudom, tudom, eléggé elcsépelt, ráadásul különösebb okom sincs arra jelenleg, hogy ennyire örüljek ennek az időszaknak, és mégis... miért panaszkodnék, amikor itt van ez az egész,ami bőven kárpótol?:)



help


2013. március 9., szombat



Mi késztetett arra, hogy újfent 'tollat ragadjak'?
 A lehetőségek széles tárháza:)