a negatív gondolatokat mindigis próbálta magától távol tartani, általában sikerrel is zárta ki tudatából azokat, azonban ha egyszer valami átjutott azon a bizonyos falon,elburjánzott ott,mint egy nemkívánt gyomnövény. így volt ez egy esős, hideg, őszi koraesti órán, amikor feltűnt szeme előtt a kivilágított város látképe. legszívesebben a megannyi fénylő lámpatest dunyhává formálódó rengetegébe vetette volna magát.
nem volt különleges. még csak különösebb képessége, tehetsége, vagy szépsége révén sem tűnt ki a szürke tömegből. amitől azonban paradox módon mégis a szó köznapi értelmében "különleges" volt, azt annak köszönhette, hogy esze ágában sem volt kitűnni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése