zsörtölődöm, tehát vagyok

szeretem az esőt, a szeles időt, amikor csak úgy elvonulhatok egy könyvvel meg pokróccal az ágyba, füldugóval a fülemben, majd amikor megunom, alszom időkorlátok nélkül. és kikérem magamnak hogy az alvás időpocsékolás. mi van, ha szeretek aludni? akkor viszont nem pocsékolás.
ez a pokrócos könyves téma is elég közhely,miután ma már mindenki hipster, szuperintelligens és stílusos ( vagy mégsem ? ), szóval ez a saját kis tevékenységem ( mondhatni passzív hobbim ) is elvesztette különleges, csak nekem szóló mivoltát.
mivel azonban mostanság egyre kevésbé jut rá időm, mégis megmaradt számomra kitüntetett szerepéből valamicske.
a macska pedig nem viselkedik úgy, ahogy egy amerikai filmhez, vagy egy tökéletesen megkomponált fekete-fehér képhez illene, vagyis nem fekszik nyugodtan naphosszat a pokrócon miközben én olvasok vagy alszom.

a buszablakból hazautazás közben pedig továbbra is irigylem az utcán sétáló embereket hogy miért nem dolgoznak és miért csak nekem kell korán kelnem, későn feküdnöm, de ami a legszörnyűbb: határidőnaplót vezetnem?