2013. november 15., péntek

azt álmodtam, hogy egyetlen nap alatt 35 éves lettem, és a tegnap ( a 24. életévem ) , az elmúlt 11 év csak úgy semmivé vált.
 borzasztó szomorú voltam, hiszen pont a legmeghatározóbb éveim 'vesztek kárba' ilyen gyorsan.
üresnek és feleslegesnek éreztem mindent, az életet pedig- amihez mindig olyan pozitívan álltam és ragaszkodtam a 'félig teli pohár-elvhez'...- hát azt igazságtalannak tartottam. úgy éreztem, megcsalt az élet, pedig mindig olyan hűséges voltam hozzá...!
aztán felébredtem és rájöttem, hogy mindez csak egy álom volt.
meg hogy eltelt 4 hónap, mióta először munkába álltam, és olyan,mintha csak tegnap lett volna...

2013. november 5., kedd



"Értsék meg végre, hogy a nyelv elleplezheti az igazságot, de a szem soha. Váratlan kérdést kapnak; meg se rezzennek, egyetlen pillanat alatt tájékozódnak, és tudják, mit kell válaszolni, hogy eltitkolják az igazat; meggyőzően adják elő, és egyetlen arcizmuk sem rándul meg, de hajh, a kérdés által felbolygatott igazság a lélek legmélyéről egy pillanatra a szemekbe szökken, és mindennek vége. Megfogták!"

nyugi,nem fogok minden bejegyezésben idézgetni valami szebb napokat is látott remekművet, de ez olyan 'muszájvolt' :)

nemsokára fogok hosszabb bejegyzést is írni saját gondolatokkal, de most valahogy nincs ihlet, ihlet nélkül pedig nem szeretnék semmitmondó gondolatokat megosztani látszólag nagy szavakkal, épp ellenkezőleg, a hétköznapok báját szeretném megmutatni, amit átélek és megélek.

2013. október 29., kedd

heathcliff nyomában

"Ha menni kíván, megteheti. Jelenlétének terhe sokkal nagyobb, mint az élvezet, amit a kínzása nyújt."

2013. október 18., péntek

ne bántsátok a fekete macskát!

nem nem és nem ! a macskák csöppet sem aranyos, kedves, hűséges, önzetlen háziállatok. épp ellenkezőleg! vegyük pl az én macskám bűnlajstromát: vadonatúj bútorok kaparászása, lábak harapása és megtámadása sunyi módon, hangos nyávogás elégedetlenség esetén, szobanövények elpusztítása, elöl hagyott élelmiszerek módszeres eltüntetése. kiváltságos helyzetben van, ugyanis ezt egyetlen más férfinak sem nézném el ( talán csak Fidónak, de ő komolyabb ennél a kis haszontalannál:) )
és mégis, valamiért szeretem, hiányozna a jelenléte, ha nem lenne. szükségünk van egymásra ( attól függetlenül, hogy ő konzervnyitónak lát engem... ).

furcsa az élet:)




2013. október 17., csütörtök

zsörtölődöm, tehát vagyok

szeretem az esőt, a szeles időt, amikor csak úgy elvonulhatok egy könyvvel meg pokróccal az ágyba, füldugóval a fülemben, majd amikor megunom, alszom időkorlátok nélkül. és kikérem magamnak hogy az alvás időpocsékolás. mi van, ha szeretek aludni? akkor viszont nem pocsékolás.
ez a pokrócos könyves téma is elég közhely,miután ma már mindenki hipster, szuperintelligens és stílusos ( vagy mégsem ? ), szóval ez a saját kis tevékenységem ( mondhatni passzív hobbim ) is elvesztette különleges, csak nekem szóló mivoltát.
mivel azonban mostanság egyre kevésbé jut rá időm, mégis megmaradt számomra kitüntetett szerepéből valamicske.
a macska pedig nem viselkedik úgy, ahogy egy amerikai filmhez, vagy egy tökéletesen megkomponált fekete-fehér képhez illene, vagyis nem fekszik nyugodtan naphosszat a pokrócon miközben én olvasok vagy alszom.

a buszablakból hazautazás közben pedig továbbra is irigylem az utcán sétáló embereket hogy miért nem dolgoznak és miért csak nekem kell korán kelnem, későn feküdnöm, de ami a legszörnyűbb: határidőnaplót vezetnem?





2013. október 14., hétfő

unalmas téma egy unalmas napról

a hétfők új értelmet nyertek. nem viselek " hate mondays " - pólót továbbra se, azonban az eddig összefolyó tanulós napok után határozottan különbséget tudok tenni hétvége és hétköznap között. az esti híradó nézése közben elfogyasztott túróstészta is valahogy máshogyan hat.
a 6év albérletben töltött idő nemrég véget ért, azonban egy falon ottfelejtett szülői levél kitűnően mutatja , mit kaptam ezidő alatt: " szeretünk és büszkék vagyunk rád! Anya Apa "