" A fiam tizenegy éves volt, és volt Prada pénztárcája és Stussy álcázó szemtapasza, és Lacoste csuklópánt volt a csuklóján, és csillagászati klubot akart indítani,de soha nem lett belőle semmi,mert a kortársait nem érdekelte a csillagászat, és a kedvenc dalainak a címében benne volt a 'repül' szó, és mindez engem szomorúsággal töltött el. " / Bret Easton Ellis - Holdpark /

Emerenc

Ma úgy döntöttem, Emerencről mesélek egy kicsit:

"Emerenc tiszta volt, és kikezdhetetlen, ő volt mi, valamennyien, a legjobb önmagunk, aki mindig szerettünk volna lenni. Emerenc, örökké fedett homlokával, tó-arcával nem kért senkitől semmit, nem szorult senkire, mindenki terhét úgy vállalta fel, hogy egy életen át hallgatott arról, neki mi a terhe, s amikor mégis megszólalt volna, én bementem a televízióba szerepelni, és hagytam, leplezzék le élete egyetlen meggyalázott, betegség mocskolta pillanatában..."

ez az egész

Az első napsütéses pillanatok egyike, amikor alkalom nyílik egy kávézó vagy cukrászda teraszára kiülni, meginni egy cappuccinot, és elmélázni azon, milyen jó ez az egész:)
a levegő illata, a vidám színű, csinos lenge ruhák, a zöld fű, a virágok, az emberek...minden új, és mégis megszokott.
tudom, tudom, eléggé elcsépelt, ráadásul különösebb okom sincs arra jelenleg, hogy ennyire örüljek ennek az időszaknak, és mégis... miért panaszkodnék, amikor itt van ez az egész,ami bőven kárpótol?:)

help

Mi késztetett arra, hogy újfent 'tollat ragadjak'?
 A lehetőségek széles tárháza:)

borúra derű

utolsó bejegyzés : március 19.
hol is kezdjem... :-)
jelenleg egy depresszívebb időszakomat élem, köszönhetően a vizsgaidőszaknak és a szokásosnál feszítettebb tempójú félévnek ( kartörés, gyógytornára-járás, szaknyelvvizsga, szakdolgozat, szigorlatok... ).
és bár igyekszem továbbra is a lehető legpozitívabb maradni, néha mégis úgy érzem, egyedül vagyok. tudom, ez valahol igaz is, és azt is belátom, hogy nem várhatom el, a számomra fontos emberek mindig mellettem legyenek, hiszen mindenkinek megvan a maga gondja, de mégis...
ettől eltekintve jól alakultak a dolgaim, a fentebb említett események (eddig) mind sikerrel végződtek, és összességében tényleg nem lehet okom panaszra, talán ez is az, ami az tartja bennem a lelket.

végezetül posztolok néhány képet a gyönyörű alexa chungról :