hol is kezdjem... :-)
jelenleg egy depresszívebb időszakomat élem, köszönhetően a vizsgaidőszaknak és a szokásosnál feszítettebb tempójú félévnek ( kartörés, gyógytornára-járás, szaknyelvvizsga, szakdolgozat, szigorlatok... ).
és bár igyekszem továbbra is a lehető legpozitívabb maradni, néha mégis úgy érzem, egyedül vagyok. tudom, ez valahol igaz is, és azt is belátom, hogy nem várhatom el, a számomra fontos emberek mindig mellettem legyenek, hiszen mindenkinek megvan a maga gondja, de mégis...
ettől eltekintve jól alakultak a dolgaim, a fentebb említett események (eddig) mind sikerrel végződtek, és összességében tényleg nem lehet okom panaszra, talán ez is az, ami az tartja bennem a lelket.
végezetül posztolok néhány képet a gyönyörű alexa chungról :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése