2013. március 11., hétfő
2012. június 4., hétfő
borúra derű
utolsó bejegyzés : március 19.
hol is kezdjem... :-)
jelenleg egy depresszívebb időszakomat élem, köszönhetően a vizsgaidőszaknak és a szokásosnál feszítettebb tempójú félévnek ( kartörés, gyógytornára-járás, szaknyelvvizsga, szakdolgozat, szigorlatok... ).
és bár igyekszem továbbra is a lehető legpozitívabb maradni, néha mégis úgy érzem, egyedül vagyok. tudom, ez valahol igaz is, és azt is belátom, hogy nem várhatom el, a számomra fontos emberek mindig mellettem legyenek, hiszen mindenkinek megvan a maga gondja, de mégis...
ettől eltekintve jól alakultak a dolgaim, a fentebb említett események (eddig) mind sikerrel végződtek, és összességében tényleg nem lehet okom panaszra, talán ez is az, ami az tartja bennem a lelket.
végezetül posztolok néhány képet a gyönyörű alexa chungról :
hol is kezdjem... :-)
jelenleg egy depresszívebb időszakomat élem, köszönhetően a vizsgaidőszaknak és a szokásosnál feszítettebb tempójú félévnek ( kartörés, gyógytornára-járás, szaknyelvvizsga, szakdolgozat, szigorlatok... ).
és bár igyekszem továbbra is a lehető legpozitívabb maradni, néha mégis úgy érzem, egyedül vagyok. tudom, ez valahol igaz is, és azt is belátom, hogy nem várhatom el, a számomra fontos emberek mindig mellettem legyenek, hiszen mindenkinek megvan a maga gondja, de mégis...
ettől eltekintve jól alakultak a dolgaim, a fentebb említett események (eddig) mind sikerrel végződtek, és összességében tényleg nem lehet okom panaszra, talán ez is az, ami az tartja bennem a lelket.
végezetül posztolok néhány képet a gyönyörű alexa chungról :
2012. március 18., vasárnap
2012. március 17., szombat
az orsócsont ( radius ) törése
voltak ugyan nehéz pillanatok, de összességében ezt is pozitív élménynek könyvelem el. hogy miért ?
azért, mert nagyon sok kedves, segítőkész ember vesz körül, akik sokat segítettek a gyógyulásban, a zoknifelhúzástól a rántott hús felszeleteléséig. :) nem nagy dolog, tudom. vannak sokkal nagyobb problémák az életben, és egy baleset arra is remek alkalom ( ha lehet ilyet mondani ), hogy elgondolkozzak, kicsit átértékeljek és jobban megbecsüljek olyan dolgokat, amik normál esetben alapvetőek ( öltözködés, hogy csak a legegyszerűbbet említsem ). és bár fizikai fájdalmat okoz akárcsak felemelni egy könyvet is bal kézzel, tudom, hogy nagyobb lesz a haszon,mint a kár :)
meg különben is, valamilyen előttem is ismeretlen oknál fogva szeretem a sérüléseket nézni ( mint az az alább posztolt képeken is felfedezhető ). kékzöld foltokat, sebeket... ilyesmi. most legalább kiélhetem magam. nesze :-S :-)
azért, mert nagyon sok kedves, segítőkész ember vesz körül, akik sokat segítettek a gyógyulásban, a zoknifelhúzástól a rántott hús felszeleteléséig. :) nem nagy dolog, tudom. vannak sokkal nagyobb problémák az életben, és egy baleset arra is remek alkalom ( ha lehet ilyet mondani ), hogy elgondolkozzak, kicsit átértékeljek és jobban megbecsüljek olyan dolgokat, amik normál esetben alapvetőek ( öltözködés, hogy csak a legegyszerűbbet említsem ). és bár fizikai fájdalmat okoz akárcsak felemelni egy könyvet is bal kézzel, tudom, hogy nagyobb lesz a haszon,mint a kár :)
meg különben is, valamilyen előttem is ismeretlen oknál fogva szeretem a sérüléseket nézni ( mint az az alább posztolt képeken is felfedezhető ). kékzöld foltokat, sebeket... ilyesmi. most legalább kiélhetem magam. nesze :-S :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)










