kitartás, elhivatottság ! (részemről pedig irigység )

mostanában sokat gondolok valamiért a múltra. sok kérdés foglalkoztat, keresem a miérteket és hogyanokat. nagyon szeretnék kérdéseket feltenni olyanoknak, akiktől régen elfelejtettem, mostmár azonban választ kapni már sosem fogok tőlük. keresem a hogyanokra is a választ. mert úgy gondolom, igenis néha meg kell állnunk minimum egy pillanatra és elmélázni. elmélázni a múlton, azon, hogy HOGYAN jutottunk idáig, HOGYAN váltunk azokká, akik most vagyunk. belegondolni a részletekbe, érzésekbe, illatokba, színekbe, mindenre, ami befolyással lehetett az életünkre. ami által többek, vagy éppenséggel kevesebbek lettünk. fontos, mert ez kihat a jövőbeni énünkre is.
és bár egy sokat hangoztatott közhelynek hangzik, valójában mégsem az.
sokszor a boldogság kulcsa lehet az, ha tisztában vagyunk önmagunkkal és a valahavolt dolgokkal, ami akkor úgy tűnt, csupán egy apróság, mégis kihatással volt az egész jövőnkre.
francinak :-)

szeretek olvasni, ellenni a kis világomban egy burokban, ahol senki nem zavar meg és csak azt engedek be, akit szeretnék, szeretem ringo starrt, a családomat ( fidóval együtt ), a régi dolgokat ( de nem a hagyományos, közhelyes értelemben vett 'retrot' ), az erőszakot köntörfalazás nélkül bemutató regényeket, a dokumentumfilmeket, az elvont sorozatokat, a régi filmeket, az anya által készített karamellt, a lajhárokat, a 60as évek angliáját, az esőt, és a ködös időt, a vasárnap délutánokat, a szamárfültelen könyveimet ( kivéve, ha azért szamárfüles,mert direkt hajtottam be, hogy megjelöljem a kedvenc részemet ), az új könyv illatát, a könyököket, térdkalácsokat és nagy orrokat, a hideg párnákat, a narancs illatát, smst kapni, és írni, a polgárpukkasztó képeket, a zöld színt, a dobozos zsebkendőket, a hímzett monogramokat, a kötött kardigánokat, kétujjas kesztyűket ...

advent

nem egyedülálló az esetem.
egyszerűen még nem megy, vagy idő kell, vagy fogalmam sincs.
lehet, hogy korai is még erre gondolni.
vagy éppenséggel, pont késő ?
pedig én mindent megpróbáltam. listát írtam, dekorációkat nézegettem, lelkiekben készültem, de egyelőre semmi.
talán a vizsgaidőszaktól terhes időszak közeledte miatt érzek így.
mindenesetre 4 hét múlva karácsony.

"év végi" számvetés

lassan újabb egy évet hagyunk magunk mögött. ilyenkor az ember akarva-akaratlanul elmélázik, hogy mindaz, amit év elején eltervezett, kigondolt, megvalósult-e. az is benne van a pakliban, hogy alig várja, hogy átlépje az új év küszöbét, hogy " új életet " kezdhessen.
nos, a magam részéről csodálatos évet zárhatok majd ( bár még nem akarok előre inni a medve bőrére ) .
külföldön tölthettem fél évet, teljesen átértékelődtek bennem gondolatok, érzések, az értékrendem. azelőtt utáltam elköteleződni, tobzódtam,sokszor nem gondolkodtam magamon, a dolgaimon, hogy merre is tartok valójában, és mit is jelentek másoknak, illetve ők nekem, az érintés, ölelés, de úgy érzem, valami megváltozott.
valami, amit konkrétan nem lehet kifejteni, sem elmagyarázni, ez csak úgy megtörtént és most itt van velem, bennem.

„Bejött hozzám ziláltan, csapzottan a kupéba. Hatvanig jött velem, sírt, könyörgött, térdre borult, és én még mindig nem vettem komolyan. Tetszett, szimpatikus volt, hatással is volt rám, még mindig nem éreztem azonban, hogy viszont tudnám szeretni, és az ő érzéseiben sem tudtam igazán hinni. Mondtam, szálljon le, adtam neki pénzt, hogy vissza tudjon utazni a következő vonattal. Ott állt a peronon, és egészen hunyorogva, zavartan, szinte kiszolgáltatottan kereste a vonatát. Ez az a pillanat, az a pillanat, amibe még mindig belesajog a szívem: ez a hunyorgás, ez a riadtság… ez volt az a pillanat, amikor egyszer csak halálosan beleszerettem.”

összefoglalásul

jóó fridge feszt :-)
hiányzott már ez a fajta pezsgés a mindennapokból. és bár jobb szeretem a kis megszokott nyugis közegemet ( főleg az elmúlt időszakban ), és utálom a túlzott nyüzsgést és a kommersz dolgokat, ez mégis jól esett.
a fesztiválra annyira nem is vesztegetném a szót, hiszen nem is az a leglényegesebb számomra, sokkal inkább a körülmények, amelyek lehetővé tették, hogy magán a fesztiválon és úgy egyáltalán ebben a 2napban jól érezhessük magunkat .
az előző este, a vonatút, a környezet, az a kínai falatozó, a hangulat, az állatkert ... mind mind :-)
képeket sem fogok feltölteni ám, csak ezt :-) :