advent

nem egyedülálló az esetem.
egyszerűen még nem megy, vagy idő kell, vagy fogalmam sincs.
lehet, hogy korai is még erre gondolni.
vagy éppenséggel, pont késő ?
pedig én mindent megpróbáltam. listát írtam, dekorációkat nézegettem, lelkiekben készültem, de egyelőre semmi.
talán a vizsgaidőszaktól terhes időszak közeledte miatt érzek így.
mindenesetre 4 hét múlva karácsony.

"év végi" számvetés

lassan újabb egy évet hagyunk magunk mögött. ilyenkor az ember akarva-akaratlanul elmélázik, hogy mindaz, amit év elején eltervezett, kigondolt, megvalósult-e. az is benne van a pakliban, hogy alig várja, hogy átlépje az új év küszöbét, hogy " új életet " kezdhessen.
nos, a magam részéről csodálatos évet zárhatok majd ( bár még nem akarok előre inni a medve bőrére ) .
külföldön tölthettem fél évet, teljesen átértékelődtek bennem gondolatok, érzések, az értékrendem. azelőtt utáltam elköteleződni, tobzódtam,sokszor nem gondolkodtam magamon, a dolgaimon, hogy merre is tartok valójában, és mit is jelentek másoknak, illetve ők nekem, az érintés, ölelés, de úgy érzem, valami megváltozott.
valami, amit konkrétan nem lehet kifejteni, sem elmagyarázni, ez csak úgy megtörtént és most itt van velem, bennem.

„Bejött hozzám ziláltan, csapzottan a kupéba. Hatvanig jött velem, sírt, könyörgött, térdre borult, és én még mindig nem vettem komolyan. Tetszett, szimpatikus volt, hatással is volt rám, még mindig nem éreztem azonban, hogy viszont tudnám szeretni, és az ő érzéseiben sem tudtam igazán hinni. Mondtam, szálljon le, adtam neki pénzt, hogy vissza tudjon utazni a következő vonattal. Ott állt a peronon, és egészen hunyorogva, zavartan, szinte kiszolgáltatottan kereste a vonatát. Ez az a pillanat, az a pillanat, amibe még mindig belesajog a szívem: ez a hunyorgás, ez a riadtság… ez volt az a pillanat, amikor egyszer csak halálosan beleszerettem.”

összefoglalásul

jóó fridge feszt :-)
hiányzott már ez a fajta pezsgés a mindennapokból. és bár jobb szeretem a kis megszokott nyugis közegemet ( főleg az elmúlt időszakban ), és utálom a túlzott nyüzsgést és a kommersz dolgokat, ez mégis jól esett.
a fesztiválra annyira nem is vesztegetném a szót, hiszen nem is az a leglényegesebb számomra, sokkal inkább a körülmények, amelyek lehetővé tették, hogy magán a fesztiválon és úgy egyáltalán ebben a 2napban jól érezhessük magunkat .
az előző este, a vonatút, a környezet, az a kínai falatozó, a hangulat, az állatkert ... mind mind :-)
képeket sem fogok feltölteni ám, csak ezt :-) :

És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.

vigyél színt életembe a gondok káoszával !

kakaó, zsemle, parizer, és radnóti 67 éve halt meg. nemsok magyar költő fogott meg, ő (és szabó lőrinc) azonban nagyon. érdekelt a családjában bekövetkezett dráma, iskolás évei, fannival való megismerkedése és kapcsolata -munkatábor előtt és közben. szomorú élettörténet