"Már közel az ózonréteg, azt álmodtam ott vagyunk, a gép átszökkent a tropopauzán és elérte a külső peremet ami az ózon. Ami rongyos volt és szakadt, foltokban átlátszó..Ez megrémisztett. De láttam valamit amit csak én láthattam..Lelkek emelkedtek a Föld felől a holtak lelkei akiket elvitt az éhség,a háború, a pestis és fellebegtek ahogy az ejtőernyősek zuhannak..Széttárt végtagokkal..pörögve..forogva..Majd kezet fogva, bokát ragadva, hálót formáltak..Egy nagy lélekszövetet. A lelkek 3 oxigénből álló ózon molekulák voltak..és a perem felszívta őket..és begyógyult…Semmi sem vész el örökre..Létezik a világon egy fájó haladás, egy vágy aziránt ami elment és ami még csak vár..Legalábbis én így hiszem."

"Úgy ejtetted ki a szavakat, mintha nem ismernéd el sem az árnyékot, sem a gonoszságot. De légy szíves egy pillanatra eltűnődni a kérdésen: mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék? Hiszen árnyékot vet minden ember, minden tárgy, kivétel nélkül. Itt van például a domb árnyéka. Csak nem akarod megkopasztani a földgolyót, hogy eltávolítsál róla minden fát, minden élőlényt, csak azért, hogy fantáziád kielégítsd, és elgyönyörködhess a kopár fényben? Ostoba vagy."

2015.

Ezen listából 35 köny letudva - eleddig. :)

ki a jobb ember? aki önnönmaga rossz tulajdonságait belátva és azon felülkerekedve jó, vagy aki természeténél fogva szelíd jellem...?

úgy szerette volna részletesen, választékosan és hatásosan kifejezni az érzéseit...legalább egy részüket...vagy legalább egyvalakinek.
a fejében már meg is volt a kész forgatókönyv, vagy legalábbis egy része... na majd most!
a sors fintora azonban, hogy nem volt képes kifejezni.
a legőszintébbnek szánt gondolatai is, amelyek kimondásra kerültek, jobbára kozmetikázva voltak. ne gondolja senki azonban, hogy emögött valamiféle álszentség, vagy mímelt megközelíthetetlenség rejlett.
megtanulta, ha egy adott pillanatban érez is valaki iránt szerelmet, gyűlöletet, szánalmat, sose mondja ki közvetlenül,mert kevés rosszabb van a rossz időben, rossz helyen kimondott szónál.
úgy vélte, az emberek túlbecsülnek bizonyos szavakat, fogalmakat, az életet magát (életigenlése ellenére )
minderre akkor jött rá amikor a világegyetemről olvasott egy hawking-könyvet.



"Az a gyáva, aki fél és elmenekül; az, aki fél, de nem menekül el, még nem gyáva."
 Dosztojevszkij: A félkegyelmű

ha egyszer valami szöget ütött a fejébe, nem, vagy csak nehezen tudott szabadulni tőle.
a negatív gondolatokat mindigis próbálta magától távol tartani, általában sikerrel is zárta ki tudatából azokat, azonban ha egyszer valami átjutott azon a bizonyos falon,elburjánzott ott,mint egy nemkívánt gyomnövény. így volt ez egy esős, hideg, őszi koraesti órán, amikor feltűnt szeme előtt a kivilágított város látképe. legszívesebben a megannyi fénylő lámpatest dunyhává formálódó rengetegébe vetette volna magát.

nem volt különleges. még csak különösebb képessége, tehetsége, vagy szépsége révén sem tűnt ki a szürke tömegből. amitől azonban paradox módon mégis a szó köznapi értelmében "különleges" volt, azt annak köszönhette, hogy esze ágában sem volt kitűnni.