"Már közel az ózonréteg, azt álmodtam ott vagyunk, a gép átszökkent a tropopauzán és elérte a külső peremet ami az ózon. Ami rongyos volt és szakadt, foltokban átlátszó..Ez megrémisztett. De láttam valamit amit csak én láthattam..Lelkek emelkedtek a Föld felől a holtak lelkei akiket elvitt az éhség,a háború, a pestis és fellebegtek ahogy az ejtőernyősek zuhannak..Széttárt végtagokkal..pörögve..forogva..Majd kezet fogva, bokát ragadva, hálót formáltak..Egy nagy lélekszövetet. A lelkek 3 oxigénből álló ózon molekulák voltak..és a perem felszívta őket..és begyógyult…Semmi sem vész el örökre..Létezik a világon egy fájó haladás, egy vágy aziránt ami elment és ami még csak vár..Legalábbis én így hiszem."